A kötőfékhez való szoktatás, vezetés

Miután tisztában vagyunk azzal, hogy a lovak, akár az emberek, különböző gyorsasággal képesek dolgokat elsajátítani, nyugodtan feloszthatjuk a következő leckéket több fejezetre, akár több napra is. Hagyjunk magunknak elegendő időt.

A vezethetőség megtanítása fiatal lónak

Ha még leválasztás előtt álló fiatal csikóval dolgozunk, végezzük a gyakorlatot a körkarámban.

Kössük ki a kancát a körkarámon kívül. Így nem fogja a csikó az egész körkarámot benyargalni, hanem az anyja közelében fog tartózkodni. Ha nem engedi kikötni magát a kanca, vezessük el a körkarámtól, és helyezzük el máshol.

A fiatal lónak kellemesen kell éreznie magát, amikor foglalkozunk vele. Hozzá kell szoktatni a simogatáshoz, egész testének átdörzsölgetéséhez.

Amikor lovainkkal dolgozunk, nem használunk orruk, álluk alá, vagy akármelyik testrészükre helyezett láncot, mert ezzel csak felesleges problémát okoznánk ember és ló számára.

A kontroll elnyerésére irányuló, előzetesen begyakorolt feladatoknak biztosan kell sikerülniük, mielőtt felkötőfékezzük, és vezetni kezdjük a csikót.

Ha emberrel még túl kevés kontaktusba került lóval dolgozunk, különösen fontos a későbbi fejezetekben tárgyalt „ kizsákozás” (kötéllel, nyeregalátéttel történő finom ütögetés az egész testen). Ebben a fejezetben tehát két döntő lépést írunk le, amit ajánlatos megtenni a kötőfékre való szoktatás megkezdése előtt.

1. A ló egész testét meg kell tudnunk simogatni.

2. Tűrnie kell, ha egy kötéllel vagy lasszóval egész testén megérintjük.

Csak akkor érkezett el a kötőfékhez való szoktatás ideje, ha a fent említett érintések alatt a ló teljesen elengedett.

Kezdetnek pár kör erejéig körbehajtjuk a csikót a körkarámban. Fiatal lovak esetében fontos, hogy ne erőltessük meg őket túlzottan, mert a tüdő és a lábak még nem terhelhetők annyira, ezért a lovat ne futtassuk 3 körnél tovább anélkül, hogy lehetőséget adnánk a pihenésre. A terhelhetőség mértéke függ a kortól, kondíciótól és az időjárástól is. Magas hőmérséklet és páratartalom esetén korlátozni kell az igénybevételt.

A kötőfék először történő felhelyezésénél ne tegyünk heves mozdulatot, ne próbáljuk meg lerohanni a lovat. Az állat legyen elengedett, nyugodt, ez még annál is fontosabb, mint hogy egyből sikerüljön pontosan feltenni a kötőféket. Lóghat ferdén, egyik füle kimaradhat belőle, vagy bárhogy helyezkedhet el rajta. Ha ekkor nem válunk feszültté, és továbbra is óvatosan tevékenykedünk, nem fog félni vagy ellenkezni a csikó.

Ha már rajta van a kötőfék, elkezdjük gyakorolni a vezetést. Ehhez a gyakorlathoz egy úgynevezett csomózott kötőféket használunk, mellyel finomabb jeleket tudunk átadni a lónak. Nagy húzóerő kifejtése esetén a kötél kis keresztmetszetéből adódóan nagy nyomást fog érezni a ló, mely a kiképzés folyamán kerülendő.

Minden, a tréning során tapasztalt fájdalomérzés késlelteti célunk elérését, mert eltereli a csikó figyelmét a tanulásról.

Ha a csikó mégis a kötél ellenébe indul el, akkor engedjünk a kötéllel, akár úgy is, hogy mozgunk a csikóval, de egy kis húzást tartsunk fenn a ló tarkóján, hogy kényelmetlenül érezze magát. Így el tudjuk kerülni a csikó tarkójára nehezedő fájdalmasan nagy nyomást.

Kb. 2 méterre állunk a ló mellett – nagyjából egyvonalban testének középpontjával. Ekkor megkezdünk egy olyan gyakorlatsorozatot, amelynél azt szeretnénk elérni, hogy a kötél lassú húzására a ló hajlítsa nyakát a húzás irányába. Mindig akkor dicsérjük, ha enged ennek az erőnek. A jutalmazás abból áll, hogy megszüntetjük a húzást, és elengedjük a kötelet. (Mint később a lovaglásnál a Pull and Slack, húzás és engedés.) Ha olyan csikónál végezzük a gyakorlatot, amelyiknek még nem volt dolga kötéllel vagy más korlátozó tényezővel, akkor nem fogjuk azonnal azt követelni, hogy hozzánk forduljon és ránk nézzen – megelégszünk annyival, hogy ismerkedik a nyomással és elfogadja azt.

Eleinte jutalmazzuk az engedelmesség legenyhébb jelét is, akkor is, ha csak egy kicsit enged a húzásnak a ló. Ha helyesen reagál, lehetőséget kell adnunk neki nyaka ellazítására és kinyújtására, mielőtt újból húzóerőt gyakorlunk rá. Ha már biztosan reagál a húzásra, nagyobb erőt fejtünk ki, hogy elérjük a nyak még nagyobb fokú hajlítását. Ekkor elkezdi lábait is használni a ló, felénk fog fordulni és lépni. Ha ezt teszi, megszünteti a tarkóra gyakorolt nyomást.

A gyakorlatot mindkét oldalon gyakoroljuk. Miután jutalomként engedünk a húzáson, feszítsük meg azonnal a kötelet, mielőtt teljesen kiegyenesíti a ló a nyakát.

Következő részcélunk annak elérése lesz, hogy ne a kötél húzza a lovat, hanem ő kövesse a kötél húzását. Lazán tartjuk a kötelet, és amikor el akar távolodni tőlünk a csikó, óvatosan „felvesszük” a kötelet, és engedjük, hogy a csikó beleszaladjon ebbe az enyhe húzásba. Érezni fogja a fékezőerőt, és megáll. Ajánlatos hosszabb kötéllel dolgozni, ezzel elég időnk van a finom reagálásra, ha el akarna inalni a csikó. Nagy lehet a kísértés, hogy erővel bírjuk jobb belátásra, és megmutassuk, hogy ki a főnök, de így nagy a veszélye, hogy fájdalmat okozunk neki. Legyünk türelmesek, és viselkedjünk úgy, mintha valóban el tudna valamennyire húzni minket.

A következő gyakorlatok bemutatják lépésről lépésre, hogy taníthatjuk meg a csikónak a vezethetőséget, és arra is alkalmasak, hogy javítsák a ló vezetés közbeni engedelmességét.

Először nem az előre, hanem   az oldalra hajlást követeljük meg. A ló bal oldalán állva húzzuk a kötelet, amíg a ló enged, majd ugyanezt elvégezzük jobb oldalon is. Az előre irányuló mozgást akkor kezdjük el, ha ez már nagyon jól megy. Minden apró, engedelmes mozdulatot a kötél meglazításával, a ló simogatásával jutalmazunk.

Amikor már több lépést tesz irányunkba, leírunk végül egy kört, miközben mind tovább fordulunk, és megpróbáljuk a húzást egyenesen végezni. Mindig a lehető legkevesebb erőt fejtsük ki a kívánt reakció elérése érdekében. Követeljünk mindig pár lépéssel többet, nagyobbítsuk a kört, és végül velünk együtt előrehalad a ló.

Ekkor menjünk egy picit hátrébb, és vegyük rá, hogy előttünk menjen. Ha megteszi, hagyjuk a kötelet egy darabig lazán, hogy utána újra megfeszítsük („felvegyük”), amíg nem reagál, és újra hozzánk nem fordul. Ekkor szüntessük meg a húzást. Végül késztessük óvatosan, hogy kicsit gyorsabban haladjon előttünk. Ezzel a gyakorlattal elérjük, hogy ellenkezés helyett engedjen a ló a nyakat vagy kötőféket érő húzó-, illetve nyomóerőknek. Elkerülendő, hogy húzassa magát, vagy rángassa a kötelet, érjük el, hogy meglehetősen messze előttünk menjen (kb. 3–5 m-re). A már elvégzett leckékből megtanulta a ló, hogy bizonyos jelekre távolodjon előre tőlünk. Ezt a távolságot később csökkentjük, ha rájön, hogy   tempójával alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy előttünk maradjon, ha hátulról hajtjuk.

Ahhoz, hogy a lovat a végső kívánt pozícióban tudjuk irányítani, álljunk válla mellé, és menjünk az orra felé, forduljunk szűk körben először jobbra, majd balra, és vegyük rá, hogy körbejárjon, ill. kikerüljön minket.

Aközött, hogy nem engedte megfogni magát, és hogy végül mellettünk üget, jó esetben 2 óra telik el, de ez esetenként változó lehet. Legyünk türelmesek, és ha kell, fordítsunk akár több napot is a cél elérésére.

A következő részben többek között arról lesz szó, hogy miként sajátíttathatjuk el az idősebb lóval a korrekt vezethetőséget.

A csomózott kötőfék és a kiképzéshez való ideális vezetőszár megrendelhető a 70/319-3465-ös telefonszámon.

7, eddig megtett lépés:

1. A ló hozzászokott a kötőfékhez.

2. Elfogadta a vezetőszár húzóerejét.

3. A kötél húzását érezve reagál, és hozzánk fordul.

4. Elkezd követni minket, ha enyhe húzást érez a kötélen.

5. Előrefelé távolodik tőlünk parancsra.

6. Végül vállunk mellett tudjuk vezetni.