Ez egy kissebb fajta ló a Balkán-térségben. A régi albán lovaknak két leszármazottja van ma: a Hegyi (Mountain) és a Myzeqea (plains- síksági). Mára a két fajta keresztezése a különbségek kimutatását megnehezítette. A terület őslakosai az Illírek voltak (ők Indoeurópaiak, akik birtokba vették a Balkán-félsziget északnyugati részét a Krisztus előtti 5. század körül). A szerbek az időszámításunk utáni 7. század alatt települtek be, és 1386-ban török fennhatóság alá kerültek (harcoltak velük és vesztettek). Az Ottomán birodalom fennállása alatt sok arab ló került a területre és ezáltal "hígult" az albán lovak vére, valószínűleg a Tarpán, Turkmenian, és Mongolian fajták által. Az albán ló híres a könnyed mozgásáról, kitartásáról, erős immunrendszeréről, és ezenkívül gyorsan mozog nehéz terepen is. Régen ezeket a lovakat inkább használták teherhordásra és lovaglásra, mint mezőgazdasági munkákhoz. Az 1990-es évek elején elkezdték nagy mértékben növelni a létszámukat, és ugyancsak elkezdték őket mindinkább alkalmassá tenni a mezőgazdaságban való munkára. Az ily módon már "más" (fajta) lovakat különleges tenyésztő központokban nevelték, mint például a " Zootechnic Station" Shkodra- ban, és olyan farmokon ahol apaméneket neveltek a helybéli lovaknak, hogy azok is alkalmasak legyenek mezőgazdasági munkálatokra. 1980 óta Albánia lovainak száma egyre növekszik. A Myzeqea hosszú távon nagyon jó, a méreteihez képest rendkívül erős, és könnyedén poroszkál. Ezek a lovak nagyon hasznosak. gyakran használták őket teherhordó lovaknak, lovaglásra. Az albán lovak tenyésztőinek ma az a céljuk, hogy növeljék a lovak számát és a lovak hátrányait minnél inkább kiküszöböljék. Fajtiszta Arab, Nonius és Haflinger lovakkal keresztezték az albán lovakat. A "régi" albán lovaknak kevés hátrányuk volt, a legfontosabb a termetükből adódik: ennek növelése szükséges, hogy a mezőgazdaságban is megállják a helyüket. A Haflinger fajtát Ausztriából importálták, hogy a lovak munkavégző-képességeit javítsák az ország dombos részein.