Etetés, itatás
Ahány ház, annyi szokás- tartja a közmondás, amely esetünkben, lovas közmondássá alakítva úgy hangzik: ahány istálló, annyi szokás.
A lényeg a rendszerességben, tehát az időpontok az időpontok betartásában, és az időarányos elosztásban van. A lovaknak jó az időérzékük, és ha a megszokott időben nem kapják meg a létfenntartási szükségleteiket, türelmetlenné válnak. Amikor ősszel áttérünk a téli (normál) időszámításra, és ennek következtében a ló egy órával később kap reggelit, ez az állandóan enni kívánó lónak1 óra kényszerű várakozást jelent. Ahol a körülmények megengedik, a lelkiismeretes gazdák átmeneti időszakot szoktak beiktatni; fokozatosan állnak át az új időszámításra.
Az időarányos elosztás azt jelenti, hogy a nap 24 óráját- főként az etetés szempontjából- igyekszünk egymástól nem túlságosan eltérő időszakokra osztani. A hosszabb etetésmentes időszak az éjszaka. Ilyenkor a ló néhány órát alszik, így a folytonos élelem utáni sóvárgás számára rövidebbnek tűnik, ezért könnyebben elviselhető.
Kedvezőek a feltételek a lovak nem lökésszerű, többszöri kis adagokkal történő takarmányozása egy olyan telepen, ahol 24 órás szolgálatban mindig van valaki a lovak körül. Ott még későn este, vagy hajnalban is megoldható, hogy az éjjeliőr szénát dobjon a türelmetlenkedő lovaknak. Ellentétben van ezzel az olyan istálló, amelyet a lakástól a tulajdonos csak gépjárművel tud megközelíteni, reggel munkába indulás előtt, majd este munkából hazajövet után. Itt a lovak csak kétszer kapnak szénát és abrakot. A lakás melletti istállóban tartott lóra többször is „ránéznek”, így az élelmezés gyakorisága a szerencsésebb helyzetben van.
A legkevésbé célszerű az a változat, amikor a lovak a lóápoló munkaidejéhez igazodva kapják mg ellátmányukat. Megeteti őket 8 óra alatt háromszor, utána 16 órán keresztül nem kapnak semmit.
Amennyiben lehetőségünk van rá, a napi abrakmennyiséget részletben (reggel-este, vagy reggel-délben este) etessük. Szénát ezekkel együtt, ezen kívül 2-3 alkalommal, a köztes időszakokban adjunk. Az így elosztott napi fejadag abrak és szálastakarmány már kevésbé számít lökésszerű takarmányozásnak, ezért természetesebb, jobban megfelel a ló emésztőrendszerének, kedvez egészségének.
Mivel a ló- ellentétben az abrakfogyasztás mérhetetlenül nagy vágyával- vízből csak annyit iszik, amennyire a szervezetének szüksége van, a víz állandóan a ló előtt lehet. Kivétel csak az olyan eset, amikor a ló az ember által tőle követelt munka következtében kimelegszik. Ilyenkor vegyük ki a vödröket, zárjuk el az önitatókat, eresszük ki a vályúból a vizet. Amikor a ló megszikkadt, légzése, testhőmérséklete, pulzusa visszaállt, már nyugodtan ihat. Ezek a feltételek egyébként a munka utáni etetésre ugyanúgy vonatkoznak. A tapasztalt gazda a ló nyakának megtapintásával megérzi, hogy ez az időpont már elérkezett-e. |