Hogy szállítsuk az örökítõanyagot? - A jövõ szaporítási eljárásai Az idén megjelent számokból tájékozódhattak arról, hogy a lovak szaporodásbiológiájának milyen sajátosságai vannak, mikor célszerû a fedeztetést elvégezni, illetve melyek a leggyakrabban használt asszisztált szaporítási módszerek. E cikkel, melyben néhány aktuális gyakorlati tanácsot és további asszisztált szaporítási módszerekrõl szóló információt szeretnék adni, egyelõre lezárjuk ezt a sorozatot. A mesterséges termékenyítés nagy teret hódított az utóbbi években, meglátásom viszont az, hogy a népszerûvé válást nem követi teljesen a technológiai fegyelem betartása. Ebbõl következõen sok termékenyítés eredményessége romolhat. A sperma levétele, vizsgálata és csomagolása az állomás dolga, ahol ezeket a mûveleteket többnyire állatorvos végzi szakszerûen. A termékenyítõ anyag kiadásában és szállításában viszont többnyire a tulajdonosok vesznek részt, akik sokszor nem veszik komolyan, illetve megfeledkeznek az ide vonatkozó használati utasításokról. A spermiumok nem bírják a hirtelen lehûlést, a nagy hõmérsékletingadozásokat és azt, hogy ha egy közönséges hûtõgépben, mélyhûtõben, vagy a szállításhoz használt jégakkutól megfagynak. Nem bírják a hígítás nélküli tartós tárolást sem, mert elfogy a tápanyaguk és anyagcseretermékeik feldúsulnak. A levétel után a spermát mindig meg kell hígítani, általában minimum 1:1 arányban. Nagyon fontos, hogy a hígító és a sperma azonos hõmérsékletû legyen. A hígítás után lehetõleg csak egyszer hûtsük le kb. 4 ºC-ra, és utána ezen a hõmérsékleten tároljuk, szállítsuk. A szállításra speciális eszközök szolgálnak. Ilyen az Equitainer, amely a legstabilabban és leghosszabb ideig (24-36 óra) tartja a kívánt hõmérsékletet, vagy a kereskedelemben kifejezetten spermaszállításra gyártott 2 db jégakkuval ellátott hungarocell doboz. Ez utóbbi csak szállításra való és maximum 10-12 óráig képes tartani a megfelelõ hõmérsékletet. Használatos, de nem túl szerencsés módszer a hûtõtáska és a termosz. A hûtõtáska általában túl nagy és a spermás zacskó, vagy fecskendõ a rázkódás következtében sokszor közvetlenül érintkezik a fagyott jégakkuval, így közvetlen fagyhatás léphet föl, ami termékenyülést gátló károsodást okozhat. Ha nincs megfelelõ eszköz a szállításhoz, akkor a hûtõtáskába helyezett jégakkukra úgy rakjuk rá a spermát, hogy azt már elõzõleg 4 ºC-ra lehûtöttük, majd valamilyen hõszigetelõ anyaggal vastagon becsomagoltuk (pl.: vatta), és ezt még egy nylonzacskóba is beletesszük. Utóbbira azért van szükség, hogy a rázkódás során ne tekeredjen le a hõszigetelõ réteg, és a sperma ne érintkezzen közvetlenül a fagyott akkuval. A termosz 1-2 órás szállításnál talán megfelelõ eszköz abban az esetben, ha utána a termékenyítõ anyag rögtön a kancába kerül. Egyéb esetekben használata kerülendõ, mert nagy hõmérsékletingadozást okozhat, ha a 4 ºC-ra lehûtött sperma belekerül a termoszba – itt melegszik –, aztán szállítják, visszakerül a hûtõbe – újra lehûl –, majd a kancába juttatják, vagyis újra felmelegszik. Ez nem jó megoldás, mint ahogy az sem, ha a szállítás során nincs hûtve a sperma, vagy a hûtést benzinkúton vásárolt hûtött üdítõkkel oldják meg. Az ilyen eljárások csak szükségbõl „vészhelyzetben” használhatók. Aki eleve úgy indul el a spermáért, hogy ilyen szállítási módszerekhez folyamodik, az ne csodálkozzon, ha a termékenyítés nem lesz eredményes. A kidolgozott technológiát mindig pontosan be kell tartani! A cikk második részében felsorolnék még néhány olyan módszert, amelyet már eredményesen megvalósítottak a lónál is és amelyek a jövõ felé mutatnak. OPU (Ovum Pick Up): A petesejtet a tüszõbõl egy speciális ultrahangos fej és egy speciális tû segítségével az ovuláció elõtt leszívják. Eredménye egy megtermékenyítésre alkalmas petesejt. IVM (In Vitro Maturation): A petesejtet in vitro körülmények között, laboratóriumban érlelik. Az érés során válik alkalmassá a termékenyülésre. A ló petesejtjének nincs szüksége érésre az ovuláció után, ezért a megfelelõ idõben elvégzett OPU után érett petesejthez jutunk. IVF (In Vitro Fertilisation): A petesejtet megfelelõ tápoldatba helyezik, és kellõ számú, jól mozgó spermiumot adnak hozzá. Eredménye a megtermékenyülés, zigóta kialakulása, osztódás. Ez az eljárás lónál még nem mûködik. ICSI (Intra Citoplasmatic Sperm Injection): Laboratóriumban, mikromanipulációs eszközökkel egyetlen spermiumot juttatnak az érett petesejtbe. Eredménye a megtermékenyülés. OT (Oocyta Transfer): Az OPU-val nyert petesejtet egy olyan kanca petevezetõjébe ültetik, amelyet elõzõleg inszemináltak. A módszer alkalmazásával a termékenyítéshez felhasznált spermamennyiséget lényegesen csökkenteni lehet, könnyebb eltalálni a mélyhûtött spermás termékenyítés megfelelõ idõpontját. GIFT (Gamete Intrafallopian Transfer): Az OPU-val nyert petesejtet és a spermiumokat a kanca petevezetõjébe juttatják, ahol lezajlik a megtermékenyülés. Ez a módszer tulajdonképpen az IVF-et helyettesíti, eredménye az embrió. KLÓNOZÁS: A szülõ genetikai állományával teljesen megegyezõ utód. Szóbeli közlés alapján arról van tudomásom, hogy Olaszországban egy orosz állatorvosnõ egy sikeres klónozást végzett. A felsorolt módszerek alkalmazásához végezetül hozzáfûznék némi szubjektív véleményt. A ló nagyon hosszú idõ alatt szelektálódott olyanná, amilyen ma. Ez alatt az idõ alatt a természet kiválogatta azokat, amelyek nem voltak elég életrevalóak. Az asszisztált szaporítási módszerekben rejlõ lehetõségek szinte határtalanok, a szelekciót igen meggyorsítják. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a rossz tulajdonságok éppen úgy rögzülhetnek, mint a jók. Minél kisebb populációból válogatunk, annál kisebb genetikai választék áll rendelkezésre, és a választék elõbb utóbb kimerül, nem biztosítja a további fejlõdést, hacsak nem új géneket állítunk elõ. DE! Képesek vagyunk-e arra, amire a természet az évmilliók során? Szabad-e mesterséges környezetünkhöz, igényeinkhez igazodó élõlényt létrehozni, amelyet esetleg a természetben magára hagyva a természet elpusztíthat?