Nehézlovas

A nehézlovasokat a hozzájuk hasonló ellenség ellen fegyverezték fel. Az egyenes, kétélű kard nálunk is gyorsan elterjedt. Az első egyenes kardok a normann kardtípushoz tartoztak, jellemzőjük pedig a rövid, tömzsi keresztvas és a díszes markolatgomb volt. Géza fejedelem már ezzel fegyverezte fel seregét. Később már a románkori kardtípus jött „divatba”, melyen meg növekedett a keresztvas, a markolat kisebb, félkör alakú lett. A penge és a markolat hossza elérte az egy métert.

Az ellenség ellen használni kezdték a korábban szerszámként szolgáló hosszú bárdot és a rövidebb szekercét, de továbbra is megmaradt fegyvernek a hagyományos magyar fokos- és csákánybalta.

A páncélos ellenfelek közötti csatában terjedt el újra az egyik legősibb fegyver, a bunkósbot korszerűsített változata a buzogány. Ez a fegyvernem valószínűleg keletről került hozzánk.

A mai buzogányformák jóval később alakultak ki, amikor ez a fegyver vezéri jelképpé vált.

A régi könnyűlovas harcmodor eltűnésével megnőtt a kopja szerepe, megjelentek a pajzsok tetején a kopják számára kialakított félkör alakú bevágások.