Gyakorlati jó tanácsok

 Amióta csak a történelem előtti időkben az ember megkezdte a lovak idomítását, és megfosztotta őket a szabadságuktól, próbálja ösztöneiket is elfojtani, és testileg-lelkileg önmagától függővé tenni.

 De a csapatban élő lovak is szelektálódnak. Majdnem minden ló függ az embertől- nélküle nem jutna sem táplálékhoz, sem vízhez. Sőt a háziasított lónak már ahhoz is szüksége van az emberre, hogy életben maradjon.

 Az állatok életben maradásához fontos a takarmány, a víz és a mozgás. Ahhoz azonban, hogy egy ló éveken át egészséges és jókedvű legyen, sokkal többre van szükség: tudásra, megértésre, időre, elkötelezettségre és megfelelő elhelyezésre. A ló az oltalmat keresi. Csak abban bízik, akit tisztel is. Ennek a tiszteletnek azonban kölcsönösen kell alapulnia, amit gondosan kell ápolni, és fenntartani.

A ló mindennapjai

 Minden egyes lónak megvan a maga saját egyénisége, amely visszatükröződik a mozgásában és a küllemében. A lovak lehetnek idegesek, vagy nyugodtak, boldogok vagy boldogtalanok, érzékenyek vagy közönyösek. Éppúgy, mint az emberek, lényüknek megfelelően reagálnak különféle helyzetekre. Ezért az ember és a ló közötti kommunikációnak az előbbi számára fontos alkotóeleme, hogy megtanulja megérteni a lovak testbeszédét. Sohasem elfecsérelt idő, amelyet arra fordítunk, hogy a lovat megfigyeljük az istállóban vagy a legelőn, evés, vagy munka közben- mert ezekkel a megfigyelésekkel megtanuljuk jobban megérteni az állatot, aminek folytán mi is jobban meg tudjuk értetni magunkat vele. A ló természetes ösztöneinek ismerete is hozzájárul ahhoz, hogy meghatározott helyzetekben könnyebben tudjuk kezelni az állatot. A magányos ló másképpen reagál egy bizonyos helyzetre, mint a csoportban tartózkodó. Ha egy ló egymagában van, reagálása elsősorban attól függ, hogy miképpen reagál a mellette lévő ember. De akármilyen barátságos egyébként egy ló, okvetlenül szívleljük meg a vele való bánás alapszabályait, hogy megteremtsük a kölcsönös bizalom alapját, és elkerüljük a fölösleges kockázatokat.

A Suttogó

A lovaknak suttogás kifejezést Monty Roberts amerikai szerző találta ki. Azt jelenti, hogy az ember és a ló gondmentesen megérti egymást, ha az ember érti a ló testbeszédét, a ló pedig megtanulja az emberét. Ezáltal az ember erőszak alkalmazása nélkül tud kommunikálni a lóval. Ezt a fajta testbeszédet elsősorban lótulajdonosok tanulhatják meg.

 Monty Roberts, a suttogó

Mindennapi rutin

 A ló-, mint minden állat, amely a szokás rabja- elsősorban a megszokott környezetében érzi magát biztonságban. Ezért gondoskodjunk lovunk számára szabályozott napirendről, és mindennap ellenőrizzük egészségét: tisztogassuk meg a patáját, vizsgáljuk meg, nem szenvedett-e sérüléseket, és szükség esetén mérjük meg a pulzusszámát és a légzésszámát (a szerk./Hugi/: A pulzus- és légzésszám mérését az Egészség, betegség c. menüben, a Mire ügyeljünk?- Tünetek c. menüpont alatt találjátok meg).

 Minden ló a megszokott környezetében érzi magát jól... (Természetesen ha emberségesen bánnak vele, és ki van elégítve minden szükséglete)

Pataellenőrzés

 A patákat rendszeresen tisztogassuk meg.

     Hajoljunk le a ló lába mellett, fogjuk meg a csüdöt, és mondjuk „Lábat!” vagy más hasonló vezényszót.

     Ügyeljünk rá, hogy szükség esetén gyorsan félre tudjunk ugrani.

     A hátulsó láb felemelésekor NE álljunk a ló mögé, kirúghat!

     Egyik kézzel tartsuk erősen a patát, és alaposan tisztítsuk meg patakaparóval.

     A patkókat is rendszeresen ellenőrizzük